A budik mentették meg Európát

Eső után köpönyeg – na jó, esetünkben ez maximum az eső miatt állná meg a helyét. Ugyanis tavaly lemaradtunk a SopronFest idén már hagyománnyá váló Trabant Túrájáról, de az idei sem bizonyult utánlövésnek,

Ahogy a pénteki napot az irodalomnak szenteltük Parti Nagy Lajos előadásával, szombaton pedig megnéztük a nagyszínpad sztárparádéját többek közt olyan nevekkel, mint a Tankcsapda, az Animal Cannibals vagy Azahriah, vasárnap valami interaktívra vágyott a testünk – na jó, nem úgy.

Ezt az interaktív mulatságot kétütemű benzingőz, hatszáz kilónyi nosztalgia meg némi történelem gyúrta össze. 2024. május 19-én ellátogattunk a Sopron Hotel parkolójába, ahonnan történelmi Trabant Túra indult. Öt színes kis keleti kocsi várta az érdeklődőket: egy szürke, egy kék, egy Bozont-zöld, egy sárga (fake taxi felirattal) meg egy Hello Kitty-beütésű pink.

Mi úgy döntöttünk, a zöldet választjuk, mivel a Scooby-Doo nagy hatással volt a gyerekkorunkra. Kaptunk egy gyorstalpalót, hogyan kell kézi váltós, szervót nélkülöző kormánnyal és fékkel ellátott, kétütemű, benzincsapos, igazi klasszikus Trabantot vezetni. Miután magabiztosan konstatáltuk, hogy nem is olyan nehéz ez, meg is indulhatott a történelmi körutazás.

Bagdaszarjan

A konvojt a pink Trabi vezette, amiben Taschner Tamás ült, aki rengeteg ismerettel rendelkezik Sopronról és környékéről. Ő vezetett körbe minket, és két ikonikus, a kommunista időket felidéző helyre vitt minket:

• elsőként a Jereván lakótelepet látogattuk meg,
• utána a Páneurópai Piknik emlékhelyére mentünk ki.

Az elsőről, noha azt gondoltuk, hogy nem sok izgalmat tartogathat, Taschner Tamás rengeteg sztorit és részletet osztott meg. Kiderült, hogy ez a város egyik legrégebb óta lakott része, hisz már a rómaiak előtt is éltek ott törzsek, mivel a mostani belváros helye lakhatatlan, mocsaras terület volt.

Sopronban sokáig nem voltak nagy kommunista fejlesztések, ezért sem gyakoriak a lakótelepek, mivel a település túl közel volt a határhoz, voltaképp a keleti blokk utolsó nagy városa. Végül mégis megszületett a Jereván lakótelep, amely örmény kapcsolatoknak hála kapta nevét, sőt

A Barátság-szobor, amely Szárkisz Bagdaszarjan műve – akinek neve hallatán az összes úttörő nevetésben tört ki – lassú munkával tudta csak befejezni művét, mert beleszeretett a városba, na meg a helyi borokba. Végül a környék szakemberei segítették ki annak az alkunak a fejében, hogy a vezetőség engedélyezi a Szentek lépcsőjének helyreállítását is utána. 

Nem sokon múlt

Szintén ikonikus, korábban számunkra ismeretlen történeteket osztott meg velünk a túravezető a Páneurópai Piknik emlékhelyén. A határ melletti pihenő, ahol számos műemlék, egy kávézó és magasles is található, olyan múlt századi maradványokkal büszkélkedhet, mint egy darab a berlini falból vagy a korabeli elektromos kerítés rekonstrukciója.

Taschner Tamás utóbbiról elmondta, hogy noha elsődlegesen arra szolgált, hogy jelet adjon a nem túl messze lévő központnak arról, ha valaki hozzáér határátkelés közben, fenntartása drága volt, ráadásul rengeteg fals riasztást is generált, hiszen egy szarvas könnyedén átugrotta egyes részeken, ilyenkor pedig rendre jelzett a határőröknek.

A túravezető nem csupán alkalmilag vitt minket végig a helyeken a Trabant Túra keretén belül. Szokott idegenvezetést tartani, és gyakran találkozik azzal, hogy idős, egykori keletnémetek jönnek oda, majd sírva fakadnak, amikor eszükbe jutnak az emlékek. Ugyanis a Páneurópai Piknik arról híresült el, hogy noha békedemonstrációként indult, hogy a magyarok és osztrákok átléphessék a vasfüggönyt, végül határáttörésbe torkollt, amikor százával érkeztek az NDK-s németek, hogy átjussanak az osztrák oldalra.

Mihail Gorbacsov pedig – aki ekkor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke volt – nem kívánt ügyet kerekíteni ebből. A túravezetőnk elmesélte, hogy a történészek idővel kiderítették, az egész határáttörés valójában egy teszt volt, egy némileg megrendezett esemény. Az akkori vezetők kíváncsiak voltak az oroszok válaszlépésére, így nem sokon múlt, hogy a ma szabadságemlékhelyként szolgáló terület nem gyászhelyként és egy újabb konfliktus alappilléreként szolgált.

Go Trabi Go!

Emellett egy érdekes anekdotát is elmesélt, ugyanis az egész Páneurópai Piknik majdhogynem dugába dőlt, hiszen a szervezők minden engedélyt megkaptak a rendezvényhez egy kivételével. A mai ÁNTSZ – akkor még Köjál – nem akarta megadni a pecsétet, mivel a rendezvény folyó ügyeit addig még nem sikerült megoldani.

Három napja volt a szervezőknek, hogy tíz mobil vécét szerezzenek, ami akkoriban nem számított olyan könnyű feladatnak, mint manapság. Végül a helyi erdészeti és vadászati erő dobta be minden kapcsolati tőkéjét, és

amihez már csak a gödröt kellett kiásni. Az esemény után, amikor összegyűltek megbeszélni a tapasztalatokat, az egyik szervezőből kibukott az a gondolat, hogy végül is a budik mentették meg Európát.

Az idegenvezetés után lehetőségünk nyílt néhány trabantos játékot kipróbálni a túrát szervező Go Trabi Go csapat jóvoltából, így összeszerelhettünk egy életnagyságú autót, kereket cserélhettünk, akadt jópofa Trabant-kiszabadítós, logikai játék és puzzle, valamint kihívhattuk egymást a kollégákkal egy óriás Jenga játékra is.

A túrát vezető Taschner Tamás elmondta, azért vállalkozott a SopronFestre, mert örül annak, hogy újra van fesztivál a hűség városában, és ha csupán annyival is hozzá tud járulni az eseményhez, hogy körbevezeti az érdeklődőket, és megosztja velük ismereteit és az anekdotákat, akkor már elmondhatja, hogy tett valamit a városért, részese volt ennek az egésznek.

Miután kijátszottuk magunkat, és megittuk a kávéinkat, Trabiba pattantunk, majd néhány Halálos iramban-filmet megszégyenítő trabantos előzéssel visszapöfögtünk a Sopron Hotelig. Búcsúajándékként átvehettük arcképes laminált elismervényünket, ami igazolta, hogy kikupálódtunk Trabant-vezetésből.

(Borítókép: Tövissi Bence / Index)