Sz*runk a művészetbe, ezúttal pedig jól is tesszük

Az Arcanum szerint a művészet:

A társadalmi tudat egyik formája: olyan alkotótevékenység, amelynek célja a valóságnak bizonyos esztétikai elvek szerint, a szép érzését felkeltő eszközökkel való, az egyedi jelenségeket általánosító, tipizáló tükrözése, megjelenítése.

Egyszerűnek tűnhet, mire mondjuk, hogy művészet, és mire nem. Mindazonáltal ember legyen a talpán, aki úgy képes meghatározni a szépséget, az esztétikát, az egyediséget, hogy azzal nyolcmilliárd ember egyetértsen.

Sokáig küzdött ezzel Kiss Miklós is, akinek különleges kiállítása nyílt a főváros centrumában. Az alkotó tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem festészeti szakán végezte, de a diploma megszerzése után nem ragadott ecsetet. Sokáig maga sem értette, melyek azok a keretek, amelyek alapján a világ megszabja, mi is az igazi művészet.

Kiss Miklós ma már kiforrott alkotó, akinek megvan a saját vonala, látásmódja extravaganciája. Mivel Magyarországon sokáig úgy látta a grémium egy része, hogy amit ő képvisel, nem fér bele az általuk befogadható képzőművészetbe, Kiss külföldön kezdett dolgozni.

Világjárás

Lépésről lépésre bizonyította tudását, egyre több felkérést kapott vállalatoktól, galériáktól, múzeumoktól. Díjjal jutalmazták New Yorkban és Párizsban, csoportos kiállításokon vehetett részt Londonban és Németországban, egyéni tárlatai nyíltak Kínában, Dél-Koreában, Velencében és Rómában.

Ma már itthon is becsülik, többek között ő dolgozott a Millennium Házának különleges belső dizájnján. Mostani kiállításához is részben ez a munkája vezetett, egy ajánláson keresztül. A művész elmesélte nekünk, hogy több alkotóval együtt jelent meg a koncepció egyeztetésén, de végül ő vitte el a projektet. Szerinte kicsit az is közrejátszhatott, hogy sokaknak nem épp egy nyilvános vécé a kedvenc terepe,

Vízióját Pop&Roll Art Toilet néven hozta létre, melyben korábbi alkotásai és új ötletei keverednek, az alapot pedig gyerekkora és saját gyermeke adta. A nyolcvanas, kilencvenes évek világának Magyarországra későn beérkező hangulatából építkezik, ami egy amerikai számára ódivatú lehet, de annak, aki a rendszerváltáskor volt gyerek, nosztalgikus és izgalmas.

Találni utalást számos dologra: hogy a fekete-fehér tévéket hogyan váltották fel a színesek, milyen közkedvelt játék volt a tamagocsi, hányan töltötték az idejüket gameboyokkal, milyen volt a számítógépek és játéktermek hőskora, vagy miként kúszott be a korai rajzfilmek és képregények világa hazánkba.

Van meglepetés-WC is

Az előtérbe érve számos öltözőszekrény-installációt láthatunk, amire a klasszikus fürdők hangulata tesz rá egy lapáttal. Kidobásra szánt, mentett játékoktól a színarany csótányon át egészen a művész saját emogramválogatásáig mindent találni itt. Utóbbi Kiss Miklós számos korábbi munkájában is megjelenik, domináns szerepet tölt be. Az emogram olyan speciális emoji, amely az arc vonásait nem sima ívekből, hanem betűkből rakja össze. Ezáltal a végső kép egy szót is tartalmaz elrejtve, így rétegzettebb jelentéstartalommal bírhat.

A művészmosdó női és férfirészlege nem sokban tér el. A különbség csupán annyi, hogy:

• a hölgyeknek picit nagyobb tér jutott, amibe befért egy plusztükör is,
• az uraknál piszoárok és vécék vannak felváltva, míg a hölgyeknél csak az utóbbi,
• és van egy meglepetés-WC is.

A mosdó melletti bejáratnál egy boltot és egy külön kiállítóteret is létrehoztak. Utóbbi csupán ideiglenes, ahol egyes alkotásokat külön is meg lehet nézni, előbbi pedig folyamatos rotációt tart a termékei között, ahol nem csupán a művész, hanem más itthoni és külföldi alkotók, valamint a popkultúra világának ikonikus elemei is megjelennek.

Rengeteg háborús, illetve társadalmi kérdés merül fel. Ilyen többek között az a morális dilemma, hogy egy dróntámadásnál mennyivel könnyebben nyomja meg az ember a tüzelés gombot, amikor nem látja az áldozatok arcát, mint amikor szemtől szembe kell meghúzni a ravaszt. Kiss feszegeti az egyén pszichéjének határait és a művészeti rendszer ellentmondásos mivoltát is. Olyan alkotásai is vannak, ahol az önmagunkról láttatott kép kerül szembe azzal, kik is vagyunk valójában, de egyes művekben megjelenik a mártírság vagy az egyediségért folyó küzdelem is – akár az egyik arany csótányos installációban, amiből már készült egy változat, még 2014-ben a Műcsarnokban.

A művészmosdó megmarad

Mindenképpen ajánlatos az alkotások címeit is tüzetesen elolvasni, mert olyan rejtett utalásra bukkanni bennük, amelyek mentén teljesen más fényben tűnnek fel a művek.

A kiállítótér nyitvatartását meghosszabbították május végéig, mivel az elmúlt hetekben pörgött fel igazán a népszerűsége. Ennek oka, hogy Kiss Miklós eleinte nem reklámozta a helyet, kíváncsi volt, mit hoz a „szájhagyomány” – mi is egy Instagram-videóból értesültünk a helyről. Korábbi installációinál is próbálkozott ezzel, akár az emogramos utcatábláinál.

Júniustól majd új művészek veszik birtokba a kiállítóteret, de aggodalomra semmi ok. A művészmosdó megmarad, így aki nem tud most azonnal Budapestre utazni, hogy könnyítsen magán – és érdeklődésén –, az sem késik le a látványosságról.

(Borítókép: Pop&Roll Art Toilet kiálítás. Fotó: Szollár Zsófi / Index)