Ilyen még nem volt Magyarországon, top falunapot tartottak Budapesten

Meglehetősen erőteljes promóciót kapott a DIVAS The Show produkció. Mindent beígértek, ami jól hangzik, repkedtek a hangzatos címszavak: kétszintes színpad, öt díva, negyven táncos, hetven dal, több mint kétórás műsor, egy amerikai sztár. Valamint öt autó, amiből egyet megnyer valaki a nézők közül. Na mármost ez a Budapest Sportarénában rendezett este valahogy nem ilyenre sikeredett.

Ígéretek show nélkül

Az első erőteljesebb megdöbbenést az okozta, hogy a korábbi, jegyvásárlás során elkülönített kiemelt álló- és sima állóhelyeket egybenyitották. Már az elején vakarhatták a fejüket azok, akik nyolcezer forinttal többet fizettek, mégis ugyanott álltak, ahol a küzdőtér teljes közönsége, akik a felét sem töltötték meg a rendelkezésre álló térnek. Hogy hányan követelik vissza emiatt a különbözetet, az még kérdés… És itt még nincs vége.

Annyi mindent ígértek a szervezők, hogy szinte már nehéz volna megjegyezni. Na meg persze megvalósítani is. Az „elhozzuk Las Vegast, ilyet még nem csináltak Magyarországon, ez lesz a leglátványosabb itthoni show” kijelentések igencsak elhamarkodottak voltak.

Nyolc óra után nem sokkal kezdődött a műsor. A legérdekesebb az volt, hogy hangosan bemondták, hogy „tíz perc múlva kezdődik a DIVAS The Show”, majd azt is, amikor már csak öt perc volt hátra. Ennek ellenére csúszva indult, és nem is akárhogy. Egy berobbanó nyitás helyett felsétált két férfi a színpadra, és elkezdtek sztorizni arról, hogy jutott ez az egész az eszükbe, ugyanis ők voltak a szervezői az estének. Mindenre számított a csak jó indulattal félháznyinak mondható közönség, de erre nem. Teltek a percek, majd miután távoztak, végre kezdetét vette a több mint kétórás koncert.

Dívák magyar módra

A műsor alapötletéül valószínűleg az 1999-es DIVAS Live szolgált, ahol olyan előadók léptek színpadra, mint Whitney Houston, Tina Turner, Celine Dion, Mariah Carey vagy Cher. Ennek magyar verziójában Horányi Juli, Bencsik Tamara, Singh Viki, Kollányi Zsuzsi és Ambrus Rita szerepeltek. 

a borzasztóan hosszú műsort igyekeztek tudásuk maximumán lehozni. Az egyedüli probléma az volt az öt lánnyal, hogy nem támogatták egymást hangilag a műsor alatt, hanem próbáltak egymásra licitálni, és hatalmasakat énekelni, ami egy idő után egyre zavaróbbá vált.

A ledfalak is jól mutattak, valamint a fények és a pirotechnika is hozzáadtak a műsorhoz. Viszont a látvánnyal sem lehetünk teljesen elégedettek. Olyan magas volt a színpad, hogy a küzdőtéren állók alig láttak valamit abból, hogy éppen mi történik. A kétszintes színpad felső részén egyébként konkrétan semmi nem történt, ott árválkodott két autó – öt helyett –, ami semmit sem dobott az összképen.

A másik hatalmas probléma az volt, hogy a táncosok végig az előtérben voltak, és konkrétan takarták az öt énekesnőt. A legfőbb bajt azonban a hangosítás okozta. Olyan hangerővel nyomták a műsort, hogy többen befogták a fülüket, sokan pedig inkább haza is mentek. Dinamika nélkül, maximális hangerőn zúzta szét mindenki fülét az este. Belefutottunk egy háromtagú lánytársaságba, akik bő órát álltak kint a koncert alatt. „Itt jobb a buli, mint bent” – mondták.

Nagy hűhó semmiért

A külföldi „sztár” Kevin Iszard volt, akire páran rá is kérdeztek mellettünk, hogy mégis ki lehet. Itt sem a produkció minőségével volt gond, ugyanis remekül énekelt az úriember, inkább azt kifogásolhatjuk, hogy sztárként akarnak eladni valakit, akit itthon senki sem ismer. Varga Viktor is elénekelt néhány dalt, de nem hozta lázba a közönséget, ahogy az este során egyik fellépő sem.

Fehér Holló, a Farm VIP egykori győztese, zenész-producer is részt vett az eseményen, őt is megkérdeztük a műsorról:

Verhetetlen, top falunap ever

– kezdte. Véleménye szerint semmi nem állta meg a helyét egy arénabulihoz. Kifogásolta a vizuált, az est főszereplőit, a szervezőket, valamint a megvalósítást is, nem beszélve az egésznek a lényegéről. Úgy gondolja, ha az énekesek a saját dalaikat énekelték volna a gigaslágerek helyett, több értelme lett volna az estének.

Az biztos, hogy ez a rendezvény egyáltalán nem a művészetről szólt, hanem inkább a szórakoztatásról, de sajnos az sem volt professzionális. Bruno Mars, Whitney Houston, Celine Dion, Michael Jackson, Toni Braxton, Macklemore, a Backstreet Boys, valamint még számtalan előadó slágerei röpködtek hol egyben, hol csak részleteiben összekötve. Az egész esemény átláthatatlan és koncepciótlan volt.

Egy fénycsóva indult el, ami az egyik oldalsó szektornál állt meg. A fénykörből egy, a színpadon álló nő látatlanban kiválasztott két embert, egy férfit és egy nőt, akik kő-papír-ollóval játszották le, hogy ki metrózik, ki vezet hazafelé. A folyamatosan csökkenő közönség ekkor már javában vonult kifelé az Arénából, a szervező köszönetnyilvánításait alig páran hallották csak. 

A beharangozott Las Vegas-i show helyett mintha egy kultúrház szombat esti programját pakolták volna tévedésből a nagyszínpadra. Kár érte. 

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)