A jövőt építő edző miért a 36 évesnek ad bizalmat, és nem a 20 évesnek?

D VAJ20240511010
2024.05.16. 20:37

Ahogy arra számítani lehetett, a szakma és a szurkolók körében is hatalmas port kavar az NB I utolsó pár fordulója. Klubhovatartozástól, érzelmektől, szimpátiától függően sok labdarúgást szerető különböző módon éli meg az idei meglepően furcsa eredményeket. A szurkolók egymásra mutogatnak, távol maradnak, a klubok magyarázkodnak, a köztévé műsorvezetői és szakértői kínosan keresik a ki nem mondható szavakat. Az ég kék, a fű zöld, az Újpest első osztályú! – nyugtázhatnánk. De milyen áron?

A 2023–2024-es bajnokság 31. fordulójában az Újpest 7–0-ra legyőzte a tabellán akkor hatodik helyezett Diósgyőrt. Az Újpest négy elvesztett bajnokival (ezeken a találkozókon 12 kapott és 3 rúgott góllal) érkezett az összecsapásra. A következő fordulóban, a 32. játéknapon a közvetlen riválist, az egy hellyel a IV. kerületiek előtt álló Kecskemétet fogadták. Szabó István tavalyi meglepetéscsapata könnyed, 3–0-s sikerrel távozhatott a Megyeri útról. A lila-fehéreknek a legutóbbi hat fordulóban aratott egyetlen győzelme elegendő volt arra, hogy jövőre is az első osztályban maradhassanak.

Elcsitul a jelen, megnémul a jövő

Az 1885. június 16-án alapított klub eddig húsz alkalommal emelhette magasba a bajnoki trófeát, és 11-szer a kupában is az élen végzett. A húszas évek vége és a harmincas évek eleje jelentette az első aranykorszakot, amelyet a Fogl testvérek által alkotott Fogl-gát és Zsengellér Gyula öt gólkirályi címe mellett az öt bajnoki aranyérem is fémjelzett. A hatvanas évek második felétől, Baróti Lajos érkezésével, már egy újabb aranykorszakról beszélhetünk: több mint 500 rúgott gól, sorozatban megnyert hét bajnoki cím és a Fazekas–Göröcs–Bene–Dunai II–Zámbó csatársor. A korszak egyik legzseniálisabb ötöse a világon. A későbbiekben Törőcsik Andrással és Fekete Lászlóval, valamint Várhidi Pál edzővel kiegészülő csapat rengeteg örömet szerzett a magyar futballszeretőknek. A legnagyobb ellendrukkernek és vetélytársaknak egyaránt.

A Várhidi Péter vezetett társaság 1998-as aranyérme volt az utolsó bajnoki siker. Azóta csak Rajczi Péter vehetett át egy egyéni díjat a hazai pontvadászatban, a gólkirálynak járó serleget emelhette magasba 2006-ban. Pár kupasiker, ennyi jutott a legutóbbi 25 évben az újpestieknek.

A dicső múlt, a legendák véget nem érő sora, a tradíciók régóta egy más minőségért, újabb sikerekért, kiegyensúlyozott szakmai- és gazdasági háttérért kiáltanak. Épségért, erőért, egyetértésért, ahogy az alapítók mottójukban, 1885-ben megfogalmazták. Harcért, küzdelemért, a pályán tiszta eszközökkel, minden kérdőjelet nélkülöző teljesítményért, megszerzett pontokért.

Végül minden végső helyére kerül, maradok – ott, ahol voltam – egyedül

A DVTK hivatalos honlapja, egy nappal az újpesti fellépés előtt interjút közölt Vladimir Radenkoviccsal, a borsodiak vezetőedzőjével.

A hátralévő három mérkőzésen szeretnék lehetőséget adni olyan játékosoknak, akik különböző okok miatt mostanában kevesebb időt töltöttek a pályán, mert tisztán szeretném látni, hogy a jövőben kikre számíthatok.

Az érdekes szavak pikantériáját az adta, hogy a találkozót megelőzően már napok óta arról cikkeztek a különböző platformok, hogy az utolsó három fordulóban dőlhet el a kiesés és a remek formába került Kisvárdának van-e bármi esélye befogni Mészöly Géza botladozó csapatát. Egy edzőnek joga van olyan összeállításban a pályára küldeni csapatát, ahogy gondolja. Joga van bármikor fiatalokat, addig nem játszókat kipróbálni. Azonban a Diósgyőr 13 ponttal állt a Kisvárda előtt a fordulót megelőzően. Nem akkor dőlt el a bennmaradásuk. Miért nem két héttel korábban, a biztos első osztályú tagság megszerzését követően kezdett kísérletezni, és pláne ilyen nyilatkozatokat tenni a vezetőedző? A budapesti meccs előtt egy nappal kiadni egy ilyen nyilatkozatot, előre a futballszeretők, a mérkőzések tisztaságát féltők arcába önteni, hogy mi fog történni, valljuk be: nem a legjobb kommunikációs döntés.

A lelkem vidd, az útba van, a lélek oly haszontalan

Az előre bekiabáltak szerint hat helyen is változtatott Radenkovics a kezdőcsapaton, leginkább a védekezés volt az, ahol kísérletezni támadt kedve. Lecserélte kapusát, és a júniusban már 36. életévét is betöltő Braniszlav Danilovics kapott bizalmat, aki a szezon eddigi három fellépésén 11 gólt kapott. A kispadon a Lieferingtől télen érkezett, 20 esztendős Tóth Balázs foglalt helyet.

A kérdés adja magát: az edző, aki a jövőt építi, azt keresi, hogy kire számíthat majd a következő szezonban, az miért nem egy magyar tehetségnek ad lehetőséget egy 36 éves, tíz éve a magyar piacon vándorló, játékperc nélküli légióssal szemben?

A négytagú védelmet három helyen is „frissítette”, pedig kevés olyan csapat található az NB I-ben, amely több gólt kapott volna a borsodiaknál. A bizonytalant cserélte kiszámíthatatlanra. A 31 éves jobbhátvéd, Farkas Dániel hét bajnokin lépett pályára a szezonban, összesen 440 perc van a lábában, a találkozót megelőzően legutóbb ugyancsak az Újpest ellen villanthatta meg tudását februárban. Ondrej Baco januárban érkezett, de eddig valamiért egy szakvezető sem érezte úgy, hogy itt az ideje csatasorba állítani. Ezúttal megkapta a védelem irányítását. Nem sok sikerrel. A hétgólos blama már a múlt héten is sokakat elgondolkoztatott.

Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam

A Kecskemét elleni 3–0-s vereség pedig minden feltételezést alá is támasztott. A tabellán egy pozícióval előrébb álló, ezúttal teljes csapattal felálló ellenfél könnyedén hozta el a három pontot a Megyeri útról. Hiába volt többet a labda a hazaiaknál, az Újpest 0,16-os xG-mutatója és a nyolc soványka kísérlet azt mutatta, hogy ez a csapat már azt sem tudja visszaadni a pályán, amit tudása és keretének ereje okán joggal elvárna mindenki. Az Újpest 65 kapott gólja három egységgel übereli az idei kiírásban lenullázott Mezőkövesd teljesítményét, és két góllal marad el a 2021-es negatív rekordtól (még egy forduló hátravan), akkor azonban a hatodik helyen zártak a lila-fehérek.

Az eddig szerzett 37 pont a legrosszabb teljesítmény a 12 csapatos bajnokság bevezetése óta,

ráadásul a csodával határos lenne, ha a legutóbbi 15, a Ferencváros elleni bajnokiját elveszítő Újpest növelni tudná pontjai számát az utolsó játéknapon.

Az újpesti szurkolók sebeire a gyógyírt leginkább a zöld-fehérek diósgyőri veresége jelentette. A kívül keresett szépségtapasz nyílt sebekre való ragasztásakor azonban a legelvakultabbak elfeledkeztek arról, hogy ez az eredmény és a fair play szellemiségét végképp a fiók mélyére rejtő, saját maguknak ellentmondó diósgyőri döntéshozók még nagyobb táptalajt biztosítottak a játék tisztáságában kételkedőknek.

„A legerősebb összeállításban az FTC ellen”

Ezúttal ez volt a felvezető, a mérkőzés előtti interjú főcíme a klubhonlapon. A 32. forduló zárótalálkozóját megelőzően már változott is Vladmimir Radenkovics elképzelése a jövőről, a fiatalokról, az addig kevesebbet játszókról.

Már a külalakra sem kell figyelni. Az előző héten magatartásból és szorgalomból már kaptunk egy nagy egyest, most jöhet egy a külalakra is. El sem kell dugni az ellenőrzőfüzetet, kiabálom, mutogatom mindenkinek, hogy így is lehet. Hiába volt a labda 70 százalékban a Fradinál, hiába voltak minőségi helyzetei a vendégeknek, ezúttal a legerősebb összeállításában mindent megtevők mellé állt a szerencse. A bajnokság szempontjából semmi jelentőséggel nem bíró találkozón a 16 ponttal vezető Ferencvárosnál pályára lépett Varga Ádám (akinek a tizedik meccse volt a kapuban), de az idei szezonban csak 15 zöld-fehér szereplést számláló Pászka Lóránd és a fiatal tehetség, Tóth Alex is a kezdőbe lett allokálva. A IX. kerületiek azonban már a szerdai kupadöntőre is készültek.

Egymást követve fagynak el a kimondott szavak, szilánkokra törnek, aztán szertefoszlanak

Hiába próbált több elkeseredett gyors párhuzamot találni a Ferencváros szereplése és az Újpest kritikán aluli szezonzárása és mérkőzései között. Zsákutcába futottak. A rekordbajnok Kisvárda elleni 0–0-s döntetlenjét említve még inkább. A Diósgyőr Újpesten pályára lépő hőseivel szemben ezen a találkozón a Ferencváros legerősebb csapata játszott. A magyar szinten hihetetlen dominancia 77 százalékos labdabirtoklásban, 24 kialakított helyzetben, a kaput eltaláló tíz lövésben és 2,49-es xG-mutatóban öltött testet. A vendégek munka nélkül hagyták Dibusz Dénest. A statisztika által is alátámasztottan ez tipikusan az a meccs volt, ahol minimum két/három góllal kellett volna nyernie a Fradinak.

Atomjaira szedték ellenfelüket Varga Barnáék, de semmi sem ment be, köszönhetően a tíz védést bemutató Kovács Marcellnek is. Ilyen előfordul bármely csapattal, pláne ha a sokkal fontosabb, pár nap múlva idegenben megrendezésre kerülő kupaelődöntőre is figyel már. Amennyiben a Diósgyőr fele ilyen mutatókat és teljesítményt rakott volna le az asztalra, akkor senkinek nem nyílik ki a bicska a zsebében. Igaz, akkor soha nem lesz hétgólos különbség.

Néha jó, néha rossz, néha nem

A magyar futball szempontjából borzalmas szcenárió lett volna, ha az Újpest búcsúzik az NB I-től. Szegényebb lenne az első osztály a lila-fehérek múltja, jelene és szurkolói nélkül. Az Újpestnek a legfelsőbb osztályban a helye, és pár véleménnyel ellentétben ehhez nem is kell semmit megtanulniuk. Ez azonban dőljön el a pályán, férfias küzdelemben, kérdőjelek, kétségek nélkül.

2018-ban a Balmazújváros játszott bravúros, 3–3-as döntetlent az utolsó fordulóban a Ferencváros ellen. A már bajnok Fehérvár, fogalmazzunk úgy, hogy nem feltétlen tett meg minden tőle telhetőt azért, hogy pontot csenjen Diósgyőrből. A Balmazújváros kiesett. Horváth Ferenc, a hajdúságiak mestere a következőket nyilatkozta a lefújást követően:

„Jó lenne tiszta focit játszani Magyarországon”

Felfoghatnánk úgy is, hogy a Diósgyőr most törlesztett a sorsnak, de nem biztos, hogy ez lenne a helyes következtetés. Az utolsó fordulóban megint építhetik majd a jövőt Borsodban, hiszen a Fehérvár vendégeként újra beleszólhatnak, ezúttal a jobban szereplők versenyfutásába. Az ezüstéremért harcba induló Fehérvár pedig joggal reménykedhet(ne) abban, hogy a pofon csapott Kisvárda a legerősebb felállásban tovább folytatja kiváló teljesítményét Pakson, mert az ő olvasatukban ott nem nyerhet az újdonsült kupagyőztes. Ha mindenkinek ilyen lett volna a hozzáállása, akkor az utóbbi évek legizgalmasabb utolsó fordulóját és a Horváth Ferenc által vágyott focit láthatnánk Magyarországon.

A szerző 24-szeres válogatott labdarúgó, játékosként a Ferencvárossal háromszor, míg a német Kaiserslauternnel egyszer nyert bajnokságot.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:A labdarúgó OTP Bank Liga 32. fordulójában játszott Diósgyőri VTK–Ferencvárosi TC mérkőzés a Diósgyőri Stadionban 2024. május 11-én. Fotó:  Vajda János / MTI)