Fontos változás: új időszámítás kezdődött a gyógyszertárak életében

Május 6-ával egy új korszak kezdődött a gyógyszertárak életében. Sokan ellenzik, míg mások támogatják azt a jogszabály-változást, miszerint

A rendelet február 6-án látott napvilágot a Magyar Közlönyben:

4. § A közforgalmú, fiók- és kézigyógyszertárak, továbbá intézeti gyógyszertárak működési, szolgálati és nyilvántartási rendjéről szóló 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet (a továbbiakban: R2.) 3. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (2a)–(2c) bekezdéssel egészül ki:

„(2) A gyógyszertár működtetője a közforgalmú és a fiókgyógyszertárban ügyeleti, készenléti időben gyógyszerészi jelenlétet biztosítani köteles.

(2a) A gyógyszertár működtetője a közforgalmú gyógyszertár nyitvatartási idejében gyógyszerész személyes jelenlétét folyamatosan biztosítani köteles.

(2b) A gyógyszertár működtetője a fiókgyógyszertár nyitvatartási idejében a (2c) bekezdésben foglaltak kivételével a gyógyszerészi jelenlétet úgy is biztosíthatja, hogy a gyógyszerész személyesen a fiókgyógyszertárban nincs jelen, azonban hír- vagy távközlési eszköz útján legfeljebb 15 percen belül elérhető, és az eszközön keresztül a gyógyszertári feladatokba távkapcsolat útján bevonható, mind a gyógyszertár alkalmazottja, mind a beteg részére felvilágosítást, irányítást, tájékoztatást ad (a továbbiakban együtt: távfelügyelet). Az ehhez szükséges személyi és technikai feltételek biztosítása a gyógyszertár működtetőjének feladata.

(2c) Gyógyszerész személyes jelenlétét kell biztosítania a fiókgyógyszertár működtetőjének, amennyiben a gyógyszertár

a) gyógyszer készítését, vizsgálatát,

b) fokozottan ellenőrzött szernek minősülő gyógyszerek tárolását és kiadását végzi.”

„Rossz helyzetértékelés”

Az üggyel még tavaly nyáron az Index foglalkozott elsőként azzal a felütéssel, hogy beláthatatlan következményei lehetnek, ha a rendelet aljára odakerül Pintér Sándor belügyminiszter aláírása, ami végül megtörtént.

*„Rossz helyzetértékelésre adott megalapozatlan válasz született, a szakpolitika nem elemzi kellőképpen a gyógyszerellátás helyzetét” – fogalmazott akkor az Indexnek Hankó Zoltán.

A Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke finoman szólva furcsállja, hogy a belügyminiszter a gyógyszerészkamara, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ), a négy magyarországi gyógyszerészképző kar – a budapesti, a szegedi, a pécsi, valamint a debreceni –, továbbá 4200 gyógyszerész tiltakozása ellenére kézjegyével látta el a rendeletet.

A HGYSZ üdvözli

Az ügyben érintett szakmai szervezetek közül – a MOSZ mellett – a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége üdvözli a változást. A HGYSZ kezdetektől fogva a rendelet támogatójának bizonyult. A szövetség Indexnek eljuttatott legfrissebb közleményében felidézi, hogy a közelmúltban több olyan megoldási lehetőség merült fel, amely a kistelepülések gyógyszerellátásának erősítését célozta. Ilyen volt a gyógyszerek kisboltokban történő forgalmazása, ideiglenes gyógyszerszoba felállítása, vagy a falugondnokok gyógyszerek kiszállításába történő bevonása, de ezek beteg- és gyógyszerbiztonsági, valamint adatvédelmi okokból nem nyújtanak érdemi megoldást.

Gazdasági okokból, továbbá a gyógyszerész-munkaerőhiány miatt az elmúlt években egyre több vidéki kispatika szűnt meg, ezért szükség volt olyan lépésre, amely ezt a tendenciát meg tudja állítani. Ahhoz, hogy a fiókgyógyszertárak ne zárjanak be, olyan megoldásra volt szükség, amely biztosítja a szakmaiságot és a gyógyszertár aktív részvételét a lakosság ellátásában. Az új rendszer továbbra is garantálja a gyógyszerészi jelenlétét, a változás annyi, hogy erre már távközlési eszköz útján is lehetőség lesz, míg személyesen a gyógyszertári szakszemélyzet tagjaként egy szakasszisztens lesz jelen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a beteg vagy a gyógyszertári szakasszisztens igényli, akkor telefonon vagy internetes kapcsolaton keresztül egyeztethetnek a gyógyszerésszel a készítmények megfelelő alkalmazásával kapcsolatban. Fontos kiemelni, hogy erre kizárólag a fiókpatikák esetében lesz lehetőség

– tették hozzá.

„Ez a megoldás nagy segítséget jelenthet akkor is, amikor egy fiókgyógyszertár szabadságolás vagy betegség miatt nem tudja biztosítani a személyes gyógyszerészi jelenlétet, és időszakosan egy szakasszisztens működteti a gyógyszertárat. Ennek köszönhetően ezeken a napokon sem szűnik meg a gyógyszerellátás az adott településen.”

Jelentős fejleményként említik, hogy hosszú idő után az év első hónapjaiban nemcsak megállt a fiókgyógyszertárak számának csökkenése, hanem emelkedni is kezdett: míg az Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) adatai szerint 2023 decemberében 612 fiókpatika működött, ma már 624. Azt nem mondhatjuk, hogy kizárólag az új rendszernek köszönhető a pozitív változás, de azt látjuk, hogy a vidéki gyógyszertárak számára perspektívát adott a fiókpatikák működtetésének fenntartására és lehetőség szerint újak létesítésére.

Hankó Zoltán korábban úgy fogalmazott lapunknak: „a HGYSZ részéről logikus lépés egy olyan elképzelés támogatása, amely nem írja elő gyógyszerész fizikai jelenlétét a fiókgyógyszertárakban – a szövetség ezt évek óta szorgalmazza. Ők a nagy gyógyszerláncok tulajdonosait tömörítik, akik elsődlegesen vállalati eredményességi szempontokat figyelembe véve közelítik meg a kérdéskört” – mondta, hozzátéve, a jogszabály ellenzői elsősorban betegbiztonsági, betegjogi oldalról közelítik meg a kérdést.

A kamaraelnök szerint financiális szempontból nem fog javulni a fiókpatikák helyzete.

A probléma megoldásához azt kellett volna megnézni, hogy miért zárnak be a fiókgyógyszertárak, miközben ma több mint kétszer annyi gyógyszerész dolgozik a gyógyszertárakban, mint 25–30 évvel ezelőtt. Az utóbbi időszakban nem a patikák száma, hanem az ágazat össznyitvatartási ideje növekszik, aminek az az oka, hogy a hosszabb nyitvatartást vagy ügyeletet vállalók nyerik el az új gyógyszertárak létesítésére kiírt pályázatokat, és ez a többi gyógyszertárat is hosszabb nyitvatartásra készteti, ha versenyben akarnak maradni. Ez pedig vidékről szívja el a szakembereket. A 3 ezer gyógyszertár működése a központi költségvetésnek nem kerül pénzébe, mert az az összeg, ami a támogatott gyógyszerek forgalmazásából gyógyszertári árrésre jut és a központi költségvetésre hárul, a gyógyszertárak adó- és járulékbefizetéseiből visszakerül a költségvetésbe. Lenne tehát mozgástér a fiókgyógyszertárak tényleges megsegítésére.

Vicckategória a 15 perces várakozási idő

Egy Indexnek nyilatkozó, vidéki fiókpatikákat is tulajdonló gyógyszerész vállalkozó úgy fogalmazott: „a gyógyszerész a patika döntésképes mindentudója, kivitelezhetetlen a 15 perces rendelkezésre állási szabály, egy problémára azonnal reagálni kell”, míg Hankó Zoltán egyenesen vicckategóriába sorolta a távfelügyeletet. A kamaraelnök múlt héten, az Indexnek más témában adott interjújában úgy fogalmazott:

Az életbe lépő jogszabály nem online összeköttetést vár el, hanem azt írja elő, hogy szükség esetén 15 percen belül kell biztosítani a gyógyszerésszel való konzultáció lehetőségét. Az a tapasztalatom, hogy 15 percet nem várnak az emberek. A leginkább rászoruló térségekben ezzel a betegellátás minősége romlik, a szaktanácsadásra vonatkozó negyedórás várakozási idő irreális, az egyes problémákra megfelelő termékek ajánlása, a kölcsönhatások és párhuzamos gyógyszerhasználat kiszűrése jogi és szakmai kompetenciákat igényel, amelyekkel ma csak a gyógyszerészek rendelkeznek.

Borítékolható a bérfeszültség

A rendelet szakmán belüli konfliktusokat is gerjeszthet, a szakmai szervezetek jól felfogott érdeke és feladata, hogy ezeket megakadályozza. A rendelettel ugyanis a szakasszisztensek szintet lépnek, ami akár feszültséget szülhet köztük, illetve a gyógyszerészek között. Hankó Zoltán szerint a szakasszisztens-képzés színvonalán is javítani kell, a már praktizáló szakasszisztenseket pedig továbbképzésekkel kell támogatni. Ugyanis a rendelet hatására az ő feladatuk és felelősségük ugrásszerűen növekszik.

Ugyanakkor a gyógyszerészek mellett a szakasszisztensek tekintetében is számottevő a munkaerőhiány, továbbá a kamara elnöke szerint nemcsak a szakasszisztensek kompetenciái hiányosak egy fiókpatika vezetéséhez, de jogköreik is bővítésre szorulnak. Jelenleg ugyanis ezek nincsenek összhangban azokkal a feladatkörökkel, amelyekkel a rendelettervezet felruházza őket. A most hatályos törvényi rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy egy szakasszisztens betekintsen például az EESZT-adatbázisba (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér). Ezáltal többek között meg tudná nézni, hogy egy adott beteg által már korábban kiváltott, illetve az aktuálisan kiváltandó készítmény között van-e kölcsönhatás. Vagy egy korábban kiváltott gyógyszernek van-e közel azonos hatóanyagot tartalmazó alternatívája – ezt nevezzük párhuzamos gyógyszerelésnek.

Nem elhanyagolható szempont továbbá, hogy

így gyakorlatilag a patikatulajdonosoknak a szakasszisztensek kompenzációjára kell fordítaniuk annak a bértömegnek a jelentős részét, amit a gyógyszerészeken megspórolnak. Ellenkező esetben a szakasszisztensek körében is felütheti fejét az a jelenség, hogy a jobb megélhetést biztosító városi patikák felé veszik az irányt. Ágazati különbségek ugyanis itt is akadnak. Egy fővárosban dolgozó szakasszisztens sokkal többet kereshet egy kistelepülésen dolgozó kollégájánál.

A bérfeszültség szinte borítékolható, a magára hagyott szakasszisztens a nagyobb felelősségért magasabb fizetést kér.

Minimalizálni kell a károkat

Szintén kardinális kérdés, hogy a nem várt kellemetlenségek, például rossz gyógyszerkiadás, illetve egy abból fakadó egészségügyi probléma esetén ki viseli a felelősséget. Hankó Zoltán szerint amennyiben ez egy fiókgyógyszertárban lép fel, akkor bár a szakasszisztens sem mentesülhet a személyes felelősség alól, a jogszabály szerint a tényleges felelősséget a patikatulajdonos gyógyszerész viseli. A hatósági gyakorlat szerint sem a hibát elkövető dolgozót, hanem az őt alkalmazó gyógyszertárat üzemeltető céget szankcionálják.

Hankó Zoltán az MGYK szombati küldöttgyűlésén úgy fogalmazott: a döntés hibás helyzetértékelésre támaszkodik, a feladatunk, hogy a lehető legkisebb károkozással jöjjünk ki ebből a helyzetből.

Egyfelől megoldást kell találni arra, hogy azokban a fiókgyógyszertárakban, ahol nem lesznek jelen gyógyszerészek, hogyan tudjuk kizárni a betegjogok sérülését. Ehhez nemcsak módszertanra és a kontrollmechanizmusok kiépítésére lesz szükség, hanem arra is, hogy a vidéki kistelepülések gyógyszerellátásának egyéb – gyógyszertárhoz és gyógyszerészhez kötött – formáit elfogadtassuk a döntéshozóval. Továbbá végre megszervezzük azokat a képzési és továbbképzési formákat, amelyek a betegeink biztonságát garantálják. Biztos vagyok abban, hogy erre képesek leszünk, ugyanis nem most van először olyan helyzet, hogy a politika gyógyszerészek jelenléte nélkül akarja nyitva tartani a gyógyszertárakat.

(Borítókép: Balázs Attila / MTI)