Idejöttek a szomszédból, és felrobbantották a látványt

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója augusztus közepén írt levelet a Színházi Kritikusok Céhének, amelyben arra kérte őket, hogy a Nemzeti Színház előadásának, a Don Juannak a jelölését vonják vissza. A darabot a legjobb díszlet kategóriában nevezték a Numen/For Use csapata és Ivana Jonke kimagasló közös munkájáért.

A céh nem hagyta válasz nélkül a rendező üzenetét. Nyílt levélben mondták el a véleményüket, és nyilvánvalóvá tették, hogy nem vonják vissza a nevezést, még akkor sem, ha maguk a jelöltek kérik.

Az Index megkereste a Numen/For Use tervezői csapatot, mit gondolnak az ügyről, amint válaszolnak, közöljük. Addig is leírjuk, mit érdemes tudni róluk, mert a díszleteikkel a budapesti közönséget is elvarázsolták.

Importbútorokat akartak kiállítani

A Numen/For Use egy horvát–osztrák tervezői csapat, amely a tér-, a színpad- és az ipari formatervezés területén tevékenykedik. A csoportot Sven Jonke, Christoph Katzler és Nikola Radeljkovics formatervezők alapították 1998-ban For Use néven, majd 1999-ben az ipari formatervezésen kívüli összes projektjük esetében a nevüket Numenre változtatták.

Pályafutásuk kezdeti szakasza a merev és radikális szerzői profilalkotás időszaka volt, amelyet a megalkuvást nem tűrő ifjúkori buzgóság és meggyőződés jellemzett. A szerkezet és a kontextuális hatás látszólagos hiányának orvoslására visszatértek az alapokhoz. Aszkéta és puritán stílusban, ugyanakkor fényűzően kidolgozott módszerrel a Numen tagadhatatlan újdonságot hozott a kissé elavult horvát kortárs dizájn világába.

Sven Jonke a kezdetekről az Oris Magazinnak beszélt. Elmondta, hogy Horvátországban akkoriban az ipari formatervezők számára nem volt sok lehetőség, így minden egyes együttműködésükért meg kellett harcolniuk. „Mi magunk találtunk ügyfeleket, és a feladatainkat a kelleténél ambiciózusabban közelítettük meg.

Jó példa a kezdeményezésre, amikor az Exportdrvo cégtől felhívtak minket, hogy tervezzük meg az Ambienta Vásáron megrendezett kiállítási standjukat. A mottó »Az élet jövője« volt, ők meg harmadosztályú importbútorokat akartak kiállítani. De kínáltunk nekik egy terméket, egy teljesen újratervezett és több részből álló ülésrendszert.

A termék hamar nagy sikert aratott, de a gyártó sajnos nem tudott lépést tartani az igényekkel.

Az Ambienta standja olyan látványosság volt, amely jócskán felülmúlta a színvonalat. A grafikai és terméktervezési munkamódszerek között az átfedés meggyőző és következetes volt. Még a hoszteszek egyenruhája is a projekt részét képezte

– tette hozzá Jonke.

A színházban minden lehet illúzió

A kollektíva 2008 óta a funkció nélküli tárgyak és koncepciók tervezésére összpontosít. Ez több interaktív és kísérletező alkotást eredményezett, mint például az N-Light sorozat és számos nagyszabású installáció – többek között a Tape, a Net, a Tuft, a Tube és a String –, ezek jelenleg világszerte nyilvános tereken és művészeti galériákban láthatók. A Numen/For Use 2004-ben a madridi Nemzeti Színházi Központban elkészítette az Inferno című előadás színpadi világképét, és a projekt annyira sikeres lett, hogy azóta belevetették magukat a díszlettervezésbe. 

A csapat ezután rájött, hogy a színházban minden lehet illúzió. Az építészet és a dizájn anyagi, statikai és funkcionalitási korlátai ott nem léteznek, és ez új területet nyitott a munkájukban, ami nem más, mint a fantázia. A hatalmas technikai gépezet kiszolgálja a teret, az építészetet, ami által a lehetőségek száma végtelenné válik.

A színészek nem érzékenyek a funkcionális paraméterekre, rugalmasak, és könnyen alkalmazkodnak. Fontos, hogy az egész színházi gépezet integráltan működjön, a színészek, a kellékek és a nézők is, mert az egész egy széles játszótér

– fogalmazott Nikola Radeljkovics, aki szerint furcsa, hogy csak néhány tervező foglalkozik szcenográfiával, amikor a tudás és az eszközök a legtöbbször rendelkezésre állnak.

Ivana Katarina Jonke építész, díszlettervező és színháztudós 2010 óta szorosan együttműködik a Numen/For Use céggel. Közös munkáik közé tartozik a Szék a sivatagban című dokumentumfilm – a Numen első játékfilmterve –, amely a 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén versenyzett, valamint több belsőépítészeti, színházi és operaprojekt.

A tervezői kollektíva számos díjat kapott, köztük a Brit Insurance Award Londont, a DMY Nemzetközi Design Fesztivál Berlini Design Díját. Két aranyérmet nyertek a Prágai Performance Design és Space Quadriennálén, és a Német Formatervezési Tanács Díját is hazavihették. 

A csapat a világ legnagyobb múzeumaiban is kiállított, köztük a Danish Design Centerben, az Ars Electronicában, a Londoni Design Múzeumban, a Schirn Kunsthalle Frankfurtban, a Spiral Gallery Tokyóban, a Fondazione Palazzo Strozzi Firenzében és a Centro Cultural FIESP São Paulóban.

A Numen/For Use és Ivana Jonke már Magyarországon is letette a névjegyét. A Nemzeti Színházban a Don Juan és A Mester és Margarita című előadás díszletét is ők építették meg. „A színpadkép egészen impozáns, olyan, mintha alulnézetből látnánk egy középkori, oszlopokkal tagolt épületet, felette az égbolttal, amelynek látványban és mondanivalóban is nagy szerepe van – írtuk a most díjra jelölt Don Juan díszletéről. – Az eget időnként különleges tükörfólia fedi, ilyenkor kettőzve látjuk a jelenetet, lent is, fönt is, és ez csak egy a rendező, Aleksandar Popovski ötletei közül.” A Színházi Kritikusok Céhének díjátadója 2023. szeptember 17-én lesz a Katona József Színházban, a tatabányai Jászai Mari Színház közreműködésével.